Huszonöt éves a német nemzetiség kulturális központja

A magyarországi német nemzetiség kulturális és szellemi központja, a Lenau-ház huszonöt évvel ezelőtti megnyitására emlékeztek Pécsett szombaton.
A közép-európai késő romantikus német költészet kiemelkedő alakja, a történelmi Magyarországon született Nikolaus Lenau (1802-1850) nevét viselő, előadó- és kiállítótermeket, klubhelyiségeket, könyvtárat, vendégszobákat magába foglaló Munkácsy utcai épületet 1990. június 3-án avatták fel, hogy otthonául szolgáljon a Lenau Kulturális Egyesületnek, nemzetiségi szervezeteknek, s programokkal segítse a német hagyományok ápolását.

Új tankönyv jelent meg a magyarországi németek történetéről

A 220 oldalas tankönyv alapjául Gerhard Seewann történészprofesszor 2012-ben megjelent, a magyarországi németek történetét bemutató kétkötetes, átfogó munkája szolgált – írta a Zentrum.hu. – A magyarországi németek megérdemlik, hogy a saját nézőpontjukból vizsgálják, értelmezzék, elemezzék és értékeljék őket – mondta Gerhard Seewann grazi születésű szakember. Hangsúlyozta: a magyar nemzeti történetírásban sajnos csak elvétve kapnak helyet az országban élő nemzetiségek. Seewann szerzőtársa Rutsch Nóra német nemzetiségi származású történész, gyakorló középiskolai tanár volt. A teljes tartalom ingyen elérhető az interneten az udgeschichte.hu oldalon, a térképek és források szabadon felhasználhatók az oktatásban.

Megjelent a Forrás folyóirat migrációval foglalkozó tematikus száma

Budapest, 2015. augusztus 23., vasárnap (MTI) - A Forrás című kecskeméti folyóirat legfrissebb, több mint kétszáz oldalas dupla száma tucatnyi nagylélegzetű írást közöl a migrációról. Ezek egyik fele tudományos alapossággal járja körül a téma elméleti, történelmi, szociológiai vonatkozásait, illetve a magyarok és a németség egyes csoportjainak XX. századi exodusát. Az írások másik fele interjú formában, egyéni életutakon keresztül mutatja be az elvándorláshoz vezető okokat, a sikeres és a kevésbé sikeres próbálkozásokat, illetve az itthon maradottak nézőpontját.

A tanulmányok közül több is foglalkozik a második világháború után elűzött, új hazát kereső németek megpróbáltatásaival, beilleszkedési, családegyesítési nehézségeivel.
Mayer János bajai középiskolai tanár írása részletesen bemutatja a vesztes háború után Magyarországról Németországba telepített németek kálváriáját: a korabeli nyugatnémet szabályozást, a befogadó táborok életkörülményeit, a menekült és helybeli németek nem egyszer feszült viszonyát, továbbá a társadalmi, gazdasági integráció kezdeti nehézségeit és az 1948-as német valutareform, illetve Marshall-segély nyomán kibontakozó eredményeket.
A tanulmány kitér többek között arra, hogy a svábok jelentős része Magyarországon mezőgazdasági munkát végzett, új hazájában viszont főként nagyipari munkásként találhatott állást. Az idősebb generáció számára az ipari tömegtermeléssel együttjáró életformaváltás a világháború és a szülőhaza elvesztése után egy újabb nagy megrázkódtatást jelentett. A második világháború utáni német gazdasági csoda ellenére a felemelkedés a menekültek jelentős részénél csak a második-harmadik generációnak sikerült.
Külön tanulmányok foglalkoznak az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítésének lehetőségeivel, illetve azokkal, akik az NDK-ból próbáltak NSZK-ba áttelepülni. Az utóbbi írás éves bontásban részletes statisztikákat is közöl erről az elvándorlás: 1949 és 1990 között összesen több mint ötmillió német ment NDK-ból NSZK-ba, miközben 1961-ben megépült a berlini fal, mely elzárta a szocialista Németországban élőket az egykori német főváros nyugati részétől. Ehhez járult hozzá még 2,8 millió német, aki 1950-től a többi szocialista országból, elsősorban Lengyelországból és Szovjetunióból települt az NSZK-ba. Ceausescu Romániájából pedig egyenesen kivásárolta a nyugat-német állam az ottani németeket fejenként hozzávetőleg 8000 nyugatnémet márkáért. Így voltak olyan időszakok Nyugat-Németország történetében, mikor a lakosság negyede bevándorló - a hazájából kitelepített, vagy áttelepült német - volt. Ez a népmozgás sokáig ellensúlyozta a nyugat-német társadalom elöregedését.
Gyarmati György történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója írásában bemutatja, hogy min mehettek keresztül a Romániából Magyarországra menekülők és miként reagáltak erre kényes helyzetre a magyar belügyi, határőrizeti szervek.
A tanulmány kitér arra is: Horváth István bonni nagykövet emlékei szerint a rendszerváltás előtt nem sokkal magyar titkosszolgálati jelentések rögzítették, hogy Ceausescu kezdeményezésére Románia, Csehszlovákia és NDK "közös katonai fellépést is fontolgatott Magyarország ellen". Ezt az információt erősítette Szüts Pál bukaresti nagykövet egyik, 1989 szeptemberi jelentése.
Szeitl Blanka szociológus, a KSH munkatársa összegző tanulmányban dolgozta fel a rendszerváltást követő magyarországi migrációs folyamatokat, elsősorban a magyarok szinte folyamatosan növekvő külföldi munkavállalási adatait.
A migráció globális tendenciáit tárja fel a Melegh Attilával, a KSH Népességkutató Intézet főmunkatársával készített interjú. A kutató rámutatott többek között arra, hogy a modern európai fejlődéssel együttjáró tőkés átalakulás és urbanizáció szükségszerű következménye volt az új struktúrákban helyüket nem lelő tömegek kivándorlása. A XIX. században, amikor ez a nagyszabású társadalmi-gazdasági átalakulás javarészt lezajlott, mintegy 70 millióan hagyták el Európát.
A mai helyzetről szólva a szociológus többek között arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy miközben a migráció célországaiban a társadalom jelentős része ellenséges a bevándorlókkal, a gazdasági szereplők tárt karokkal fogadják az olcsó, munkavállalói jogokat nem érvényesítő, kiszolgáltatott munkaerőt.
Gyáni Gábor történész, az MTA levelező tagja írásában azt a dilemmát járja körül, hogy a modern kortól elválaszthatatlan tömeges migráció ellentétbe kerül a modern európai történelem egy másik kulcsfontosságú képződményével, a francia mintára kulturális egyneműséget hirdető nemzetállammal.

Az életút interjúk alanyai között van 88 éves holokauszttúlélő, aki Magyarországról 1948-ban Izraelbe emigrált, a rendszerváltás óta pedig idejének egy részét Budapesten tölti. Hosszú beszélgetést közöl a folyóirat egy külföldön sikeressé vált úszóedzővel, aki édesapja 1956-os szerepvállalása miatt kényszerült emigrációra 1965-ben és 70 éves elmúlt, mikor 2013-ban visszaköltözött szülőhazájába. Interjút olvasható még Nagyváradról Magyarországra költözött magyarral, és Magyarországról külföldi munkavállalás miatt útnak indulókkal. Van köztük, aki Angliában tanár lett és családot alapított, de olyan is akinek nem sikerült gyökeret vernie külföldön, sőt egy olyan nyugdíjas asszony nézőpontját is megismerhetik a folyóirat olvasói, akit devizahitel és munkanélküliség elől menekülő gyermeke hagyott hátra Magyarországon.

Szovjetunióba hurcoltak emlékéve - Emlékművet avattak Hercegkúton

Hercegkút, 2015. augusztus 16., vasárnap (MTI) – Emlékművet avattak a Szovjetunióba 70 éve kényszermunkára elhurcolt emberek tiszteletére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hercegkúti iskola udvarán vasárnap.

Molnár Levente szobrászművész férfi és női alakot ábrázoló alkotása azokra emlékeztet, akik ennek az igazságtalanságnak az áldozatai lettek, emellett tiszteleg a hősök előtt – mondta Stumpf István alkotmánybíró, a település díszpolgára az ünnepségen.
Stumpf István szerint az emlékmű jól mutatja be azt a szenvedést, amelyet az elhurcoltak átéltek. Úgy fogalmazott: az alkotás jól szimbolizálja azt is, milyen gyalázatra képes az ember.
Stumpf István felidézte, hogy 1945-ben a falu "színe-javát" elvitték a szovjet katonák. Az ott szolgálatot teljesítő orosz tiszt akkor azt mondta, csak "egy kis munkára", "málenkij robotra" viszik el az embereket a debreceni gyufagyárba és hamarosan haza is jöhetnek.
Ez nem így lett - tette hozzá -, az elhurcoltakat marhavagonokban, megalázó körülmények között 1700 kilométerre vitték a Donyeck-medencébe. Megjegyezte: a falu azon sváb lakosait büntették, akik számos alkalommal bizonyították magyarságukat.
Hörcsik Richárd, a térség országgyűlési képviselője (Fidesz-KDNP) beszédében hangsúlyozta: az emlékmű arra figyelmeztet, hogy még egyszer ilyen tragédia nem történhet meg.
Rák József, a 700 lakosú zempléni település polgármestere kiemelte: az emlékhellyel adósságot törleszt a falu az elhurcoltaknak, nemcsak azoknak, akik életüket vesztették a megpróbáltatások során, hanem azoknak is, akik a hit segítségével bár visszatértek, mégis a legszebb fiatal éveiket töltötték szenvedéssel.

Molnár Levente alkotását Seregély István nyugalmazott egri érsek áldotta meg.