Képek a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról
 |
| Gregor Stratmann plébános német nyelvű szentmisét mutat be Budaörsön a római katolikus templomban a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, 2014. január 19-én |
 |
| Matei Ion Hoffmann, Németország budapesti nagykövete (b) koszorút helyez el Budaörsön, az országos német emlékhelyen a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, 2014. január 19-én |
 |
| Wittinghoff Tamás polgármester beszédet mond Budaörsön, az országos német emlékhelyen a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, 2014. január 19-én. |
Hölvényi: a nemzetiségek jelentősen hozzájárultak az ország arculatának formálásához
Budaörs, 2014. január 19., vasárnap (MTI) - A velünk élő nemzetiségek a kultúra, a gazdaság, a művészet és a tudomány területén jelentősen hozzájárultak az ország arculatának formálásához - mondta Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján vasárnap Budaörsön.
Az országos német emlékhelyen tartott tisztelgésen felolvasták Orbán Viktor levelét, amelyben a miniszterelnök az egész nemzet pótolhatatlan veszteségének nevezte a magyarországi németek hatvannyolc évvel ezelőtti elhurcolását.
Az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Az emlékezés a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, (...) ha az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhat meg a magyarországi német nemzetiség választott vagy delegált képviselője - fejtette ki a kormányfő.
Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár kiemelte: Magyarország kormánya felelősséget érez a nemzetiségi kultúrák értékeinek megőrzése, megélése és fejlesztése iránt.
Úgy fogalmazott: a múlt és a jelen minden olyan tettére, amikor valakit, vagy akár egy egész nemzetiséget ki akarnak tagadni a nemzetből, öncsonkításnak tekinthető. A 68 évvel ezelőtti eseményekre utalva azt mondta: az ország felvirágoztatásáért hozott megannyi áldozatuk, kiemelkedő tetteik és hírnevünket öregbítő életpályák egész sora vált ezzel a tettel semmivé.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke arra emlékeztetett, hogy az Országgyűlés mintegy egy hónapja "kérésünkre megváltoztatva korábbi határozatát, egyértelmű fogalmakat használ, és nem kísérli meg a felelősséget teljes egészében a győztes nagyhatalmakra hárítani azért, ami a magyarországi németséggel történt", amiért köszönet illeti az Országgyűlést és a kormányt. Hozzáfűzte: az őszinte szembenézés a múlttal, az őszinte szembenézés a felelősség kérdésével tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy mi és a minket követő generációk valóban európai életeet tudjanak élni közös hazánkban.
Wittinghoff Tamás (Budaörs Fejlődésért Egyesület), a Pest megyei település polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy soha ki nem törölhető nyomokat hagyott az egyének, a családok életében ez a dráma. Hozzátette: "azért vagyunk ma itt, hogy megemlékezzünk az egykori áldozatokról, és tudatosítsuk a felelősségünket abban, hogy soha, sehol, senkit ne lehessen többé ebben az országban származási alapon megítélni".
A beszédeket követően katonai tiszteletadás keretében a magyar kormány mellett többek között a köztársasági elnök, az Országgyűlés és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata nevében helyezték a megemlékezés koszorúit. Az emlékműnél szintén koszorút helyezett el Matei Hoffmann, Németország budapesti nagykövete, Christoph Bergner, a német szövetségi parlament képviselője, valamint Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök.
Január 19-én másodszor emlékeztek meg az elhurcolt és elűzött magyarországi németekről.
Az Országgyűlés 2013. december 17-én a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény. Az első vonat Budaörsről indult.
Orbán Viktor köszöntője a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján - DOKUMENTUM
Budapest, 2014. január 19., vasárnap (MTI) - Az alábbiakban szó szerint közöljük Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét, amelyet a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjára írt a kormányfő.
Orbán: a magyarországi németek elhurcolása a nemzet pótolhatatlan vesztesége
Budapest, 2014. január 19., vasárnap (MTI) - Orbán Viktor miniszterelnök szerint az egész nemzet pótolhatatlan vesztesége a magyarországi németek hatvannyolc évvel ezelőtti elhurcolása.
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, vasárnap kiadott kormányfői üzenetet Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője juttatta el az MTI-hez.
A levélben Orbán Viktor úgy fogalmazott: Magyarország kétszer tapasztalta meg a diktatúra iszonyatát, ez éppen kettővel több annál, mint amennyit egy országnak valaha is el kellene viselnie. A történelem szégyenének nevezte, hogy "két diktatúra között, az előző árnyékában, az utóbbi hajnalán sem érezhették magyarok és nemzettársaik a haza által nyújtott biztonságot".
A miniszterelnök a magyarországi németek elhurcolását az egész nemzet pótolhatatlan veszteségének tartja. Felidézte, amikor hatvannyolc éve, 1946. január 19-én elindultak a marhavagonok Németországba, a magyarországi németek kitűzték a vagonokra a magyar zászlót, amelyre azt írták: "Isten veled, hazánk!".
Még akkor is, abban az utolsó pillanatban, amikor már mindannyian tudatában voltak az elkerülhetetlennek, akkor is a hazától vettek utolsóként búcsút. Mert a diktatúrában is a haza az egyetlen, ami nem árulhat el - azt csak ember teheti - írta Orbán Viktor.
Minden ember saját maga felel bűneiért. Egy bűnös rendszer képviselőinek bűneiért nem felelhetnek azok, akiknek "bűnük" annyi, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Mégis vannak, akik még ma is ragaszkodnak ahhoz, hogy kollektívan el lehet ítélni népeket és népcsoportokat. Bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvátenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem - hangsúlyozta.
A kormányfő szerint az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Az emlékezés a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, hatvannyolc évvel a magyarországi németek elhurcolása után, ha az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhat meg a magyarországi német nemzetiség választott vagy delegált képviselője - fejtette ki.
Orbán Viktor a levelét azzal zárta, hogy Magyarország osztozik az emlékezésben, és "közösen fogjuk építeni az emlékezés kultúráját, s közösen, összefogásban építjük tovább Magyarország jövőjét".
Az Országgyűlés 2013. december 17-én nyilvánította a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény. A parlament határozatában hangsúlyozta, tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja
Budapest, 2014. január 17., péntek (MTI) - Az Országgyűlés 2013. december 17-én a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:
A győztes nagyhatalmak a második világháborút lezáró potsdami konferenciájuk végén megállapodtak, hogy a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon maradt német lakosságot vagy annak egy részét "szervezett és humánus módon" át kell telepíteni Németországba, arányosan osztva el őket valamennyi megszállási övezet között.
A kitelepítés ügyét a győztes Csehszlovákiában és Lengyelországban a kormányra, a vesztes Magyarországon viszont a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra (SZEB) bízták. Magyarországon e kérdésben viták alakultak ki a koalíciós pártok között és az Ideiglenes Nemzeti Kormányban is. Végül a többség támogatta a németek tömeges kitelepítését (eufemisztikusan "kimozdítását") a bácskai magyarok és a bukovinai székelyek letelepítése, a földosztással összefüggő igények miatt, valamint azért, mert Csehszlovákia helyet sürgetett a Felvidékről áttelepítendő magyaroknak. A magyar kormány májusban szóbeli jegyzékben 200-250 ezer németnek a szovjet megszállási övezetbe történő kitelepítéséhez kérte a Szovjetunió jóváhagyását. A SZEB-et vezető szovjet Vorosilov marsall augusztusban 400-450 ezer német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kormányt, amely november elejére 303 ezer nevet tartalmazó részletes kimutatást készített. A SZEB 1945. november 30-án értesítette a magyar kormányt a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó előírásairól, ezek félmillió ember kitelepítését tették lehetővé.
A kitelepítésről végül a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette magyar kormány 1945. december 22-ei ülésén határozott, a rendelet december 29-én jelent meg. Ez a hazai német kisebbség kollektív felelősségének elvén alapult, és kitelepítési oknak tekintette, ha valaki magát az 1941-es népszámlálás idején német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta, ami fontosabbnak minősült még a háborús bűnösségnél és az SS-tagságnál is. Kitelepítésre kötelezték azokat is, akik tagjai voltak a Magyarországon 1938 novemberében szerveződő Volksbundnak, illetve "bármi módon támogatták a hitlerista szervezeteket". (A Volksbundba sokan csak kényszerből léptek be, a katonai sorozások pedig sokakat egyenesen elrettentettek tőle. A szervezettség tehát nagyrészt formális volt, így a Volksbund-tagság alapján történő későbbi kollektív büntetés mindenképpen igazságtalannak minősíthető.) A kitelepítés ellen tiltakozott, illetve felemelte szavát mások mellett Bibó István és Mindszenty hercegprímás, valamint a Szociáldemokrata Párt.
A rendelet végrehajtási utasítása 1946. január 15-én jelent meg, e szerint a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatja meg az adott helység német lakosságának 10 százalékát, a mentesítésről egy bizottság kénye-kedve szerint dönthetett. A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt.
A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948. június 15-én értek véget, addig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítottak, az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma. Magyarországról a Szovjetunióba mintegy 70 ezer (más források szerint 40 ezer) németet hurcoltak el, ahol harmaduk elpusztult a munkatáborokban.
Becsült adatok szerint a hazai német nemzetiségű lakosság száma a kitelepítés után 200-300 ezer közöttire volt tehető. Jellemző, hogy a félelem és megpróbáltatások miatt az 1949. évi népszámláláson német anyanyelvűnek mindössze 22 455-en, német nemzetiségűnek pedig csupán 2617-en vallották magukat.
A németek kitelepítésének hivatalosan az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet vetett véget. A rendelet értelmében a Magyarországon maradt, a kitelepítés alól mentesített német nemzetiségű lakosságnak biztosították azt a jogot, hogy szabadon válasszák meg lakóhelyüket, és eltörölték a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.
A német kisebbség helyzete nem sokat javult, többségüket az ötvenes években "hazaárulóként" és "osztályellenségként" a Hortobágyra, kényszermunkára küldték, a német iskolákat bezárták, a "fasisztának" minősített német nyelvet az iskolai oktatásból is kizárták.
A nyomás később enyhült, de a pártállami időszakban a magyarországi német kisebbség jobbára csak sajátos kultúráját őrizhette, az anyanyelvi oktatás, művelődés intézményes feltételei hiányoztak.
Az 1993-ban megszületett nemzetiségi törvény tette lehetővé a német kisebbségi önkormányzatok megalakulását.
A rendszerváltás óta Magyarország több településén rendszeresen megemlékeznek a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítéséről, Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke 2007 novemberében a magyarországi németek elüldözésére emlékező, a Parlamentben rendezett nemzetközi konferencián bocsánatot kért a németek kitelepítéséért.
Internetes honlap készült a németek jelenlétének bemutatására
Pécs, 2014. január 7., kedd (MTI) - Internetes honlap készült a 18. századi délnémet kivándorlók világának és négy Duna-menti országban élő leszármazottaik jelenlétének bemutatására a napokban.
Szalay Tamás projektmenedzser a kezdeményezésről tartott keddi, pécsi sajtótájékoztatón elmondta: a részben európai uniós támogatással indult honlap segítségével az érdeklődők nyolcvan olyan, köztük húsz magyarországi települést ismerhetnek meg, ahol felfedezhetők az egykori német jelenlét nyomai, illetve kulturális és gazdasági életükben a mai napig meghatározó a német lakosság.
A www.danube-places.eu oldal által kínált virtuális utazás során a látogatók a Duna mentén eljuthatnak az egykori német kivándorlók délnyugat-németországi területeiről a dunai svábok lakóterületeire: Budapestre, Szatmárnémetibe, Pécsre, Temesvárra, vagy Újvidékre. Megtalálhatják a fontosabb épületeket, műemlékeket, a dunai svábok történetével kapcsolatos turisztikai célpontokat.
Szalay Tamás hangsúlyozta: az oldal létrehozása nemcsak kulturális és történelmi, hanem gazdasági szempontból is fontos lehet, mert az érintett települések felkelthetik a világon élő német közösségek figyelmét, s ez turisztikai vállalkozások bevonásával, jó programkínálattal erősítené az idegenforgalmat.
W. Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója utalt rá, hogy a honlap indítását az a délnémet kivándorlókról szóló és hét városban bemutatott nemzetközi kiállítás előzte meg, amely tavaly nyáron Pécsre is eljutott.
Az ulmi Donauschwabisches Zentralmuseum főszervezésében létrejött, Migráció a Duna térségében című tárlat kilenc múzeum anyagából válogatva, több mint száz tárgyon keresztül mutatta be a Baden-Württembergből Kelet-Európába tartó svábok kivándorlásának és letelepedésének folyamatát.
Az első német telepesek 300 évvel ezelőtt indultak el Kelet-Európa felé, hogy új otthont teremtsenek maguknak, mert bizonytalannak látták jövőjüket. A 18. század folyamán több mint 400 ezren a Magyar Királyságba költöztek.
A Magyarországon egységesen svábnak nevezett bevándorlók és a kelet-európai, délkelet-európai népek közötti kapcsolatból új kultúra jött létre: a Duna-menti svábok kultúrája. A svábok több száz évig éltek békességben Magyarország, Románia, Szerbia és Horvátország területén, a második világháborút követően azonban nagy részük a kitelepítések következtében kénytelen volt elhagyni otthonát. Közülük sokan éppen őseik hazájába, Baden-Württembergbe tértek vissza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)